A Három-forrástól indulunk (Tri studničky) a kék jelzésen végig a Kapor-völgyben (Kôprová dolina) haladva, míg hosszas menetelés után elérjük az elágazást, ahol a zöld, majd rövidesen a piros útra térünk. A piroson egy kis kaptatót követően érjük el a túlvilági nyugalomat sugárzó tavat. A visszafelé ugyanezen az útvonalon kell végigmennünk. Útközben megnézhetjük a Nefcer-vízesés alsó részét (Kmeťov vodopád). Ez egy több lépcsős vízesés, melyet ha egyben számolunk, akkor egyben  a Tátra legmagasabbja is. Viszont turistaként ennek csak a legalját láthatjuk, a többi része megközelíthetetlen. Az úton tovább haladva később ismét egy nem megközelíthető vízesést, a Vajanský-vízesést (Vajanského vodopád) tekinthetjük meg távolról. A vízesés egyben az úticélunkat is jelöli, hiszen az Alsó-Fenyves-tóból induló patak táplálja. A tó szépségéhez és az általa árasztott békéhez természetesen sokat hozzátesz, hogy ez az útvonal kevéssé látogatott és nincs a Tátra fő attrakciói között.

A fentiek alapján az útvonal váratlan fordulatokban nem bővelkedik. A Három-forrástól indulunk (Tri studničky) a zöld úton, majd ha nem adtuk fel, akkor pár óra múlva a kék útba csatlakozva megérkezünk a csúcsra. Útközben természetesen nem maradnak el a szép kilátások, de kiemelendő érdekességekkel nem találkozunk. A sziklás részen néhol láncok segítik a haladást, de nincsenek különösebb nehézségek. Maga a csúcs valóban nagy élmény. Egészen meredek oldalali és "távolságtartása" a többi csúcstól igazán tiszteletet parancsolóvá teszi a Krivánt. 

Az út Csorba-tótól indul (Strbské pleso) ahonnan, bár gyalog is fel lehet menni a Szoliszkó menedékházhoz (Chata pod soliskom), mindenképpen ajánlatos a nyitott felvonót igénybe vennünk. Kiemelkedő élmény ugyanis a nyitott, "behuppanós" felvonóval a kb 450 m szintkülönbséget megtenni és rengeteg energiát spórolhatunk vele a későbbi útra. A menedékháztól a kék, majd sárga jelzést követve érjük el a 2300 méteren lévő Lorenz-hágót (Bystré sedlo) a Furkota-völgyben (Furkotská dolina) haladva. Ezt a völgyet néha rossz idő völgynek is szokták hívni, szinte mindig ködös és rideg. Közben útba ejtünk két hűvösen szép tavat, az Alsó- és Felső-Wahlenberg tavakat. A hágó maga elég szűk, pompás látvány nyílik belőle mindkét völgybe. A hágótól a Malompataki-völgyben (Mlynická dolina) végig a tavakkal tarkított sárga úton ereszkedünk vissza egészen a Csorba-tóig. Eközben útba esik a Tátra egyik legszebb vízesése, a Fátyol-vízesés. Ez az útvonal kevésbé népszerű, talán mert útközben nincs turistaház. Pontosan ezért ajánlott, és azért is, mert van benne egyfajta ridegség, amiben meglátszik a Tátra vadsága, amely nem minden kijelölt úton tapasztalható meg.

A Csorba-tótól indulva a Menguszfalvi-völgyön (Mengusovská dolina) felvezető piros ösvényen először a festői Poprádi-tavat (Popradské pleso) érjük el. Bár a tónál időzés nagyon kecsegtető, javasoljuk, hogy ha fel akarunk jutni 2499 m magas Tengerszem-csúcsra (Rysy), ne töltsönk itt túl sok időt. Visszafelé is erre vezet az út, így akkor is megállhatunk pihenni. Innen a kék, majd újra a piros úton haladunk a Hunfalvy-völgyi menedékházig (Chata pod Rysmi). A menedékháztól tovább haladunk a piros úton egészen a csúcsig. Az út elejét az igazi Tátrai fenyőerdő hangulat övezi, majd ahogy a Poprádi-tavat elhagyjuk, bedurvul a meredekség és megindul az igazi mászás. A menedékház alatt régen láncos rész fogadott, most már létrák is segítik a haladást. A csúcsra érve olyan kilátásban lehet részünk, melyet a világon kevés helyen lehet megtapasztalni. Mivel egyetlen pontból megkapjuk a magashegységek esszenciáját: sziklás, vad csúcsok, nagy mélységek, tengerszemek. Visszafelé ugyanezen az útvonalon jövünk. Az út minden pontja lélegzetelállítóan szép, így szánjuk bőven időt a túrára, nem csak a pihenés, de a nézelődés miatt is.

Utunk Ótátrafüredről (Starý Smokovec) indul, ahol is érdemes igénybe vennünk a fogaskerekűt, mellyel egy alapvetően nem túl érdekes, de meredek útszakaszt spórolhatunk meg magunknak. A fogaskerekű célállomásától, Tarajkától (Hrebienok) a piros ösvényen haladunk, keresztezzük az igen látványos Tar-patakot (Studený potok), majd az Óriás-vízesést (Obrovský vodopád) elhagyva a Zamkovszky-menedékházi (Zamkovského chata) elágazásnál a zöld útra váltunk. Innen "egyenes" út vezet a Kis-Tarpataki-völgyben (Malá Studená dolina) egészen a Téry menedékházig (Téryho chata). A menedékháznál érdemes pihenéssel, evéssel feltöltődni, mert az út nagy része még hátra van. Tovább haladunk a zöld-sárga úton, majd a sárgára térünk, mely láncokkal támogatott meredek sziklákon át visz fel minket a 2352 m magas Vörös-torony hágóra (Priečne sedlo). Az út maga és a látvány is bőségesen megéri a küzdelmet. A nagyon megnövekedett turistaforgalom miatt ezen a szakaszon fokozottan figyeljünk a lehulló kövekre. A hágó után megkezdhetjuk a hosszas lefelé vezető utat, mely szintén bőven nyújt látnivalót. A hágótól a következő, Hosszú-tavi menedékházig (Zbojnícka chata) tartó szakaszon gyakran lehet találkozni zergékkel, így érdemes megpróbálnunk a szokottnál csöndesebben haladni. Ennél a turistaháznál is meg lehet állni pihenni, azonban innen még sok van vissza Tarajkáig. Tájékozódjunk a fogaskerekű menetrendjéről, mert rendkívül kellemetlen meglepetés, ha a túra végére váratlanul be kell iktatnunk egy 40 perces legyaloglást.