A magas-tátra története

A Tátra neve feltehetőleg az ószláv Tritri szóból ered, melynek jelentése: sziklák, sziklacsúcsok. Kialakulása több mint 100 millió évvel ezelőtt kezdődött meg és körülbelül 10 000 éve, a legutóbbi jégkorszak után érte el mai állapotát. A leletek alapján a 786 km2-en elterülő, tekintélyt parancsoló hegység az idők során otthont adott ritka állatoknak, növényeknek, neandervölgyi embereknek és dinoszauruszoknak is. A történelem kerekének forgása hosszú évezredek nyomát hagyta a Tátrán, amely legutóbbi néhány száz évében rengeteg embert, természetbúvárt, kutatót, sportolót és irodalmárt nyűgözött le. Megpróbáljuk röviden összefoglalni a Tátra “életének” eddigi legfontosabb állomásait.

Tátra kialakulása

Egy kis földrajz

A Tátra (és a Kárpátok) körülbelül 100 millió évvel ezelőtt gyűrődött fel. Mivel ez egy lassú folyamat, ebben az időszakban még nem a mostani meredek sziklafalak, sokkal inkább egy lankásabb kiemelkedés kezdett feltüremkedni.

Az azt megelőző időkben tenger borította a területet, ennek emelkedett ki kristályos magja a vízből. Második “lépésként” - 66-36 millió évvel ezelőtt, - egy újabb és erősebb alpi hegységképződés során tovább formálódott a Tátra domborzata, 36-24 millió évvel ezelőtt pedig a tenger visszahúzódásával a Tátrát körülvevő víztömeg eltűnt.

Az ez után következő jégkorszakok - 17 millió és 10 ezer év között, - lassanként formálták meg a Tátra mai képét a váltakozó lehűlések, és az ezzel járó jegesedés, majd olvadásos időszakok egymásutániságával. A legutolsó jégkorszak - amely körülbelül 10 ezer éve ért véget, - hozományai a mai ismert éles hegygerincek, sziklás csúcsok. A jégárak vájták ki a Menguszfalvi-, Nagy- és Kis Tarpataki völgyeket. Kialakultak a tavak és tengerszemek, amelyek a gleccserteknőkben az egykor itt terülő hatalmas gleccserekről árulkodnak, amelyek közül némelyek valamikor a 11-14 km hosszúságot is elérték.

Érdekesség, hogy a Tátrában több láblenyomatot találtak, ami a több mint 200 millió évvel ezelőtt - amikor a Tátrát még víz vette körül- itt élt dilophosaurusok és ceratosaurusok jelenlétére ad bizonyítékot.


Tátra kultúrtörténete

Tátra a szép leány

“Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája! 
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja." 

Írja Petőfi, az Alföld szépségét szembeállítva a Kárpátok hatalmas hegyeivel. Tudjuk azonban, hogy később - egész pontosan egy évvel a fenti vers megírása után - nemcsak hogy képzete, de lábai is járták a zordon Kárpátokat, amikor 3 hónapot a Szepességben töltött, és Késmárkon is megfordult. Útinaplójában már így ír a hajnali hegyek látványáról: "...ott feküdt még a Tátra egész pompájában, mint valami alvó szép leány, ki álmában lehányta takaróját, mely bájait leplezte. Gyönyörittasan szemléltem egy darabig ... mert aztán fölriadt - tán a kocsizörgésre - s mintegy elszégyenülve burkolta magát köd-paplanába ... a Tátra ... a szép leány." 

Ezekben az években a Tátra kirándulók általi felfedezése már javában folyt. Már szervezett túrák kereteiben vittek turistákat a hegyekbe, és a később kiteljesedő üdülőközpontok kiépítése is megkezdődött.

A kezdetek

Ismerkedés a Tátrával

Hogy pontosan mikor és ki járt először a Tátra hegycsúcsain, írásos emlékek hiányban soha nem fogjuk megtudni. Az biztos, hogy a helyi pásztorok és zergevadászok voltak az első rendszeres látogatók, majd a 16. századtól már aranyásók és kincskeresők is felbukkantak. A késmárki iskola tanárai és diákjai és a helyi lelkészek is feljártak a hegységbe kirándulni, elmélkedni, felfedezni. Az első név szerint ismert kiránduló Laszky Albert, késmárki várkapitány felesége, Laszky Beáta volt. Különböző források szerint valamikor 1631-1665 között tett húsvéti, ünnepi kirándulást, valószínűleg a Zöld-tóhoz.

A késmárki líceum rektora, Kunisch Ádám 1596 és 1600 között már rendszeresen kirándult a Tátrában diákjaival. Frölich Dávid, a késmárki latin iskola későbbi rektora diákkorában két osztálytársával megmászta az általuk “a Tátra legmagasabb csúcsának” nevezett hegyet, amely nagy valószínűséggel a Késmárki-csúcs volt. Frölich sokoldalú, érdeklődő kutató, geográfus, csillagász, „császári és királyi matematikus” volt, aki a következő években is sok időt szentelt a Tátra felfedezésére.

A 17-18. században a  Buchholtz-család több tagja is a Tátra minél pontosabb megismerésén munkálkodott. Id. Buchholtz György, késmárki evangélikus lelkész társaival 1664-ben megmászta a Nagyszalóki-csúcsot. Fia, ifj. Buchholtz György tanítványaival tett túrái során tanulmányozta a Tátrát. 1717-ben, a Tátráról rajzolt panorámaképén 19 hegycsúcsot jelölt meg. Apja 1719-ben készítette el az első Tátra-leírást, amely azonban csak 1899-ben került kiadásra. Buchholtz Jakabot (id. Buchholtz György másik fiát) Bécs ércbányák felkutatásával bízta meg. (Ez nem véletlen, hiszen a Kriván oldalában Mátyás kora óta aranyat bányásztak.)

1834-ben társaival Still János megmászta a Gerlachfalvi csúcsot, ami nemcsak a Tátra, hanem az egész Kárpátok legmagasabb csúcsa. (Érdekesség, hogy ez a hegy az idők során több nevet is viselt, sokáig Ferenc József-csúcs volt a megnevezése.) Fuchs Frigyes, aki a 19. században a Tátra megismerésének szentelte életét, 1863-ban fejezte be a hegységet és az akkor ismert összes útvonalat bemutató könyvét. Ehhez elkészítette az addigi legrészletesebb térképet is a Tátráról, amely azonban ebben a könyvben nem, csupán egy korábbi kicsinyített másolatban jelenhetett meg. A szerző nevét a Tátrában a Fuchs-tó őrzi.


Az üdülőparadicsom kialakulása

Az úttörő magyarok

Az 1820-as évektől a Tátra felfedezése és feltérképezése fokozatos fellendülést hozott népszerűségének. Csáky István 1793-ban épített ótátrafüredi nyaralójára - ahol szívesen látta vendégül barátait - épült a későbbi fürdőhely. 1833-tól Rainer János György vette bérbe az üdülőtelepet és ezzel elindult a környék igazi fellendülése. További épületeket és létesítményeket emeltetett, az első menedékház, a Rainer-kunyhó építtetése is az ő nevéhez fűződik.

Az MKE (Magyar Kárpát Egyesület) 1873-ban alakult meg, 1904-ben pedig felépült a máig híres Grandhotel, szecessziós stílusban. Sokat köszönhetünk Majunke Gedeon építésznek, aki a Tátra egységes építészeti stílusának kialakításán munkálkodott. Szontagh Miklós jóvoltából a tátrai egészségturizmus is fellendült, aminek köszönhetően már nem csak a nyári szezonra korlátozódott a turistaforgalom. Szintén ő volt az első tátrai síelő is, aki betegei számára rendszeres mozgást írt elő, többek közt síleckéket is tartva nekik.

A Magas-Tátra első síversenyét 1911-ben, Guhr Mihály, tátraszéplaki fürdőorvos és a Magyar Sí Klub rendezte meg. A Lomnici-csúcsra hegyi vezetővel, majd 1940 óta lanovkával is feljuthatnak a látogatók.​

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ azért, hogy weboldalunk használata során a lehető legjobb élményt tudjuk biztosítani.

OK!